A Hét egyik legutóbbi lapszámában újabb cikket közöltek a Bolyai Egyetem és a Bolyai Kezdeményező Bizottság elleni. Ezúttal Niedermüller Péter kulturális antropológus fejtette ki véleményét, mely szerint az egyetemek, karok, tagozatok etnikai alapon történő megszervezése, létrehozása szemben áll a modern tudományok legfőbb jellemzőjével, a nemzetköziséggel és a nyitottsággal. Minden valamirevaló egyetem arra törekszik, hogy minél kozmopolitább legyen, hogy minél több különböző országból, kultúrából, gondolkodásbeli hagyományból érkező tanárral és diákkal büszkélkedhessen. Sylvester Zoltán, Hudson (USA) szerint nem igazán van így: a jó egyetemek nem abból élnek, hogy minél több országból és kultúrából érkező tanárt és diákot szereznek, hanem abból, hogy jó tanárokat és diákokat vonzzanak. N. P. szerint „egy olyan egyetem koncepciójával előállni, amely etnikai alapon szerveződik, nem egyszerűen anakronisztikus, hanem pontosan a kulturális és gondolkodásbeli sokféleségben rejlő kreatív és innovatív energiáktól zárja el tagjait”. A magyar nyelvű „saját nyelvbe és kultúrába való bezárkózás” azt sugallja, miszerint a Bolyai Egyetem magyar volta abban fog megnyilvánulni, hogy valamiféle sajátos, magyar fizikát, matematikát, biológiát stb. fog termelni, ez egyszerűen nevetséges. A világszerte elfogadott egyetemi rangsorolásokat teljesen hidegen hagyja, hogy mennyire multikulturális egy intézmény, vagy hány nyelven tanítanak. N. P. szerint a mai ,,posztnacionális” világban egy etnikai vagy nyelvi alapon szerveződő egyetem koncepciója anakronisztikus. A cikkíró cáfolta ezt: ilyen alapon azonban nagyon sok kiváló európai egyetem anakronisztikusnak számít: milyen dolog az, hogy a Sorbonne-on elsősorban franciául tanítanak? És a Humboldt Egyetemen németül? Egy egyetem nem jöhet létre kulturális és nyelvi vákuumban; régi és új egyetemeknek egyaránt van és lesz domináns oktatási nyelvük. Hozzá kell tenni, hogy minden multikulturalitása és ,,posztnacionalitása” mellett a Babes–Bolyai a jelenlegi világranglistán pontosan az 1997. helyet foglalja el. /Sylvester Zoltán, Hudson (USA): Bolyai Egyetem: miért ne? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 28./ Előzmény: Niedermüller Péter: Az egyetemi vita. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 23.
2007. szeptember 22.
Rendhagyó kötet jelent meg a térségben élő vagy innen elszármazott magyarok augusztusi világtalálkozójára időzítve: Bakk Miklós, Kovács József-Szilamér és Sylvester Zoltán: Háromszéki kutatók doktori disszertációi. Egyedi vállalkozás, mert a tudományos munkával foglalkozó értelmiségiek téziseit foglalja össze, ez a kiadvány rávillant arra a szellemi erőforrásra, amely a világ különböző pontjairól irányítható (lenne) Székelyföldre. A társadalom- és természettudományok, illetve a mérnöki szférában tevékenykedő huszonnégy szerző doktori dolgozataikat európai vagy amerikai egyetemeken védték meg. A társadalomtudományok terén publikáló tizenöt szerző: Bakk Miklós, Bodó Barna, Borcsa János, Flóra Gábor, Kerekes László, Kolumbán Vilmos József, Kovács Gergely, Márton Albert, Nagy Attila, Pál Judit, Pozsony Ferenc, Salat-Zakariás Erzsébet, Székely Zsolt, Tóth Zsombor, Zsigmond Győző. A természet- és mérnöki tudományok fejezetében kilenc szakmunka olvasható Ambrus Zoltán, Balázsi Gábor, Bende Attila, Csiki Zoltán, Jancsó Árpád, Kovács József-Szilamér, Sylvester Zoltán, Szőcs Géza és Urák István. Előbbiek között egyaránt vannak Erdélyben vagy Bukarestben dolgozók és külföldön élők. Ennek a könyvnek az ötletgazdája, mindenese Kovács József-Szilamér, jelenleg Medgyesen élő, ott dolgozó geológus, aki szerint a kiadvány egy nagyszabású elképzelés első, kezdeti lépése, egy tégla az egyelőre nem létező székelyföldi egyetem falában. /Mózes László: Kutatói erőforrások térképe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./
